EGYENSÚLY: AZ ELVESZETT ÉRZÉK KUTATÁSA

AZ EGYENSÚLYÉRZÉKELÉSI KÉPESSÉG MEGTARTÁSA, FEJLESZTÉSE

Scott McCredie, a seattle-i egészségüggyel és tudománnyal foglalkozó íróját kíváncsivá tette, - miután rémülten látta, hogy 67 éves apja a Cascade-hegységben lebukfencezett egy szikláról és eltűnt a szeme elől – hogy mi okozhatta, hogy édesapja, mint gyakorlott hegymászó hirtelen elvesztette az egyensúlyát. A témában végzett feltáró munkássága az „Egyensúly: az elvesztett érzék kutatása” című könyv megírását eredményezte. Az egyensúlyérzék sokak szerint egy háttérbe szorított téma - fitnesz-körökben nem beszélnek olyan gyakran az egyensúlyérzékről, mint például az erőtréningről és az aerobedzésről - pedig hatalmas jelentőséggel bír. (The New York Times, 2008. január 8.)

Az egyensúlyérzék fejlődése már az anyaméhben, fejlesztése pedig a születés után azonnal elkezdődik, például amikor az anya ringatja a gyermekét. Ezen terület fokozatos fejlődése teszi lehetővé a hátról a hasra fordulást, a felülést, a felállást, majd a járás kifejlődését. Az egyensúlyérzék kialakulása kb. 6-7 éves korra fejeződik be. A kisgyermek 1-10 éves korában szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozottan ingerlik az egyensúlyi központot (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.) Az egyensúlyérzékelési képesség a húszas évektől kezd leépülni és ezt a folyamatot modern civilizált életmódunk egyensúlyérzék szempontjából ingerszegény környezete (az egyenetlen talajon járás hiánya, ülő életmód) jelentősen felgyorsítja.

Ha nem teszünk azért, hogy fejlesszük e képességünket, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenek lesznek az egyensúlyvesztések és az esések.

Az egyensúlyozó szerv szorosabb értelemben nem érzékszerv, hanem egy rendkívül bonyolult agytörzsi reflexrendszer.

A testhelyzet érzékelése:

1)    a látás érzékszervéből,

2)    a proprioceptív idegvégződésekből

3)    és a vesztibuláris rendszerből (halló és egyensúlyozó szerv, köznapi nevén fül) érkező információk alapján történik.

E bonyolult rendszer folyamatos hanyatlására, mint az öregedés szinte természetes folyamatára tekintünk. A vertigo a szédülés egyik típusa ún. valódi szédülés olyan téves érzet, melynek során az egyén saját magának vagy a környezetének mozgását, forgását észleli, akkor alakul ki, amikor az agy hibásan rendezi össze a fülből, a szemből és az izmokból érkező információkat. Rendszerint hányingerrel és egyensúlyvesztéssel jár. Bárki, akinek már volt ilyen tapasztalata, akárcsak egy körben pörögve is, tudja, hogy ez mennyire dezorientáló és veszélyes.

De míg bizonyos változások az életkor előrehaladásával óhatatlanul bekövetkeznek, az egyensúlyérzékelési képesség megtartható, helyreállítható, sőt fejleszthető megfelelő gyakorlatokkal!

„Emlékezzenek arra, hogy az egyensúlyérzékelés: motorikus képesség” – említette egy interjú során Dr. Moffat a New York University fizioterápiás professzora. Ha meg akarjuk növelni, úgy kell trenírozni az egyensúly-képességet, mint az izomzatot az erőkifejtés fejlesztésére. Az egyensúlyérzékelés kettős természetű: statikus, amíg állunk és dinamikus, amint mozgunk, pl. sétálunk vagy lépcsőn járunk.

Két fő úton javíthatjuk az egyensúlyérzékelési képességet:

-          olyan gyakorlatokkal, melyek növelik a boka, a térd és a csípő izomerejét

-          és olyanokkal, melyek javítják a vesztibuláris rendszer működését. (A vesztibuláris – egyensúlyi rendszer segítségével az érzékszervek informálják az agyat a test fizikai helyzetéről, állapotáról)

A jóga, az egyik legjobb eszköz az egyensúlyérzék helyrebillentésére, megtartására és fejlesztésére, hiszen az ászanák (speciális testhelyzetek) végzése közben tudatosítja a jó mozgásmintát. Az egyensúlygyakorlatok megtanítják, és egyben felkészítik az idegrendszert és az izomzatot arra az eshetőségre, ha egyensúlyunkat hirtelen elveszítenénk. Megtanítják az idegrendszer és az izomzat közötti helyes kommunikációt. Vagyis, hogy az idegrendszerünk melyik izmot milyen sorrendben és ezen belül is milyen erővel kapcsoljon be annak érdekében, hogy ne essünk el és talpon maradjunk.

Az Infinity stúdió célja az egyensúlyérzék fejlesztése. E cél megvalósítása érdekében a jóga hagyományos módszerein túl olyan speciális eszközöket is használunk, mint a slackline (két pont közé rögzített heveder) és a hammock (függőhinta), mely eszközök fokozottan ingerlik az egyensúlyi központot.

Tegyünk közösen azért, hogy ne hagyjuk leépülni ezt a fajta csodálatos képességünket!